Októberi olvasmányaim ...

Már idejét se tudom mikor olvastam ennyit, de nagyon élvezem. Régen még valamikor sokat olvastam. Mostanában már tudatosan szakítok időt az olvasásra. Ha máskor nem megy hát akkor éjszaka mikor csend honol már a házban. Nagyon régen áhitoztam egy kindlere és a tavalyi szülinapomra meg is kaptam. Egyből egy paperwhite-ot. Tényleg hasznos kis kütyü, mert könnyű és akárhová magammal viszem, nem nyom kilókat a táskámban. Így többet is olvasok, mert olyan helyekre is magammal viszem ahova egyébként a könyvet tutira nem vinném. Viszont hiányzott a könyv tapintása, ezért néha igazi könyveket is olvasok. :)

Nem kevés idő kellett mire a végére értem az Alkonyat sorozatnak. Mikor azonban végeztem velük rögtön elolvastam Bree Tanner rövid második életét. Nagyon tetszett, nem bántam meg hogy elolvastam. Jó volt más megvilágításból is látni a történtet.

Zakály Viktóriától a Szívritmuszavar és a Hanna örök már régen a listámon volt, hogy el kéne olvasni. Hamar letudtam a két könyvet. Majdnem félbe is hagytam az elsőnek a felénél. Nekem nem igazán jött át a történet. Nem tetszett a T/2 személyben való írás. Nehezebb is volt így olvasni. Csak olvastam, mert mindenhol ódákat zengtek róla és vártam az áttörést. A második rész végeztével (Hanna örök) már kikerekedett a történet és nem mondanám rá hogy nem volt jó, de nem biztos hogy nekiállnék másodjára is. Kevesebb nem lettem tőle, sőt.

Joyo Moyestól régebben egyszer vettem már könyvet. A címére már nem is emlékszem, de azt tudom hogy nem fejeztem be, mert nagyon nem tetszett. Ez viszont szuper volt, azonban csak rátöltöttem az olvasómra. Szuper volt, szinte letehetetlen.  Nem akarom részletezni a történetet, mert hátha valakinek kedve támad a könyvhöz. Viszont azzal nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom hogy a végén a falhoz vágtam volna legszívesebben úgy ahogy van. Ez egy olyan könyv ami belopja magát az ember agyába és napokig kattog rajta (de lehet hogy csak nálam van így). 

Az előző könyv után Sophie Kinsella pont jól jött. A Csörögj rám az első könyv amit olvastam ettől az írónőtől, habár a könyvespolcomon ott sorakozik a Bóltkoros sorozat réges régen, de még nem kerültek sorra. Örülök, hogy ez volt az első Kinsella könyvem, mert ezek után kikapcsolódásként csak tőle fogok olvasni. Imádtam az egészet az elejétől a végéig, kikapcsolt és szórakoztatott. Nagyon jó humora van az írónőnek, jókat mosolyogtam, nevettem a könyv olvasása közben. 

Nos, ha már úgy alakult hogy ennyire tetszett a Csörögj rám, gondoltam nekiállok a Boltkóros sorozatnak is. A film is régen lapul már a gépemen, de nem szeretek filmet megnézni mielőtt a könyvet el nem olvasnám (ez az én rigolyám). Tegnap éjszaka végeztem a könyvvel és ma pedig megnéztem a filmet is. Nem is tudom mit mondjak. A filmre kár volt időt pazarolnom, ezt egyértelműen kijelenthetem. A könyv viszont szerintem olvasható, de túl sokra ne számítson aki el akarja olvasni. Engem egy idő után kifejezetten idegesített Becky a főszereplő. Most egyenlőre felfüggesztem a sorozatot.  

Most Helena Silenc Enigma könyvét olvasom. De azzal már lehet hogy átcsúszok novemberre, mert éppen az őszi szünetet töltik a gyerekek és olvasni úgy szeretek ha nyugalom van és nem kell fél percenként valamiért felugrálnom. Habár ha jól meggondolom, hosszú az éjszaka is ... :D